Román képmutatás felsőfokon: orosz kéz építi a NATO-bázist, miközben a magyar áram a bűnös

Miközben a román kormány és annak különösen magyarellenes hangvételű energiaügyi minisztere, Sebastian Burduja mindent megtesz azért, hogy magyar energetikai vállalatokat – elsősorban az MVM-et – kizárjon az országa energiapiaci projektjeiből, és úgy tesz, mintha egy „magyar vezetéken” érkező orosz molekula fertőzné meg a „szent” román gáz- vagy áramhálózatot, 

A Mihail Kogălniceanu légibázison épül Kelet-Európa egyik legnagyobb NATO-támaszpontja, amely több mint tízezer katona és családjuk számára biztosít majd infrastruktúrát. A beruházás értéke meghaladja a 12 milliárd lejt, azaz több százmilliárd forintot.

A munkálatokat pedig egy olyan konzorcium nyerte el, amelyben az osztrák Strabag cég is részt vesz. 

A Strabag azonban nem akárkinek a cége: 2017-től egészen 2024 őszéig több mint 27 százalékos részesedéssel rendelkezett benne az orosz milliárdos Oleg Deripaszka, aki köztudottan Vlagyimir Putyin belső köreihez tartozik, és akit az Egyesült Államok, valamint az Európai Unió is szankciókkal sújtott. A vádak szerint Deripaszka többek között az amerikai választásokba való beavatkozásban is szerepet játszott, de emberrablással és zsarolással is összefüggésbe hozták.

A beruházás előkészítése és a pályáztatás idején – 2021 és 2022 között – mindez közismert volt egy román oknyomozó portál cikke szerint. A NATO 2022 júniusi madridi csúcstalálkozóján hivatalos dokumentumban nevezte meg Oroszországot a legnagyobb és legközvetlenebb fenyegetésként az euroatlanti térségre. 

 a Strabag vezette konzorciumnak.

A román hadsereg titkosszolgálatának korábbi vezetője, Marian Hăpău tábornok, aki a pályázat idején hivatalban volt, nem adott érdemi választ arra, hogyan mehetett ez így végbe. Mindössze annyit közölt, hogy a kérdéses szerződés biztonsági felügyelete nemcsak a hadsereg hírszerzésének (DGIA), hanem más, a román Nemzetvédelmi Minisztérium (MApN) egységek felelőssége is volt. 

A román oknyomozók szerint, a nemzetközi nyomásra reagálva Deripaszka formálisan kiszállt a cégből: 2024 őszén eladta a részesedését egy másik orosz vállalatnak, az Iliadis JSC-nek. A céget egy másik, kevésbé ismert orosz üzletember birtokolja, ám ennek valódi jelentősége kérdéses, főleg úgy, hogy a részesedést a jövőben egy osztrák bank, a Raiffeisen is megszerezheti – természetesen csak akkor, ha az amerikai és uniós hatóságok ezt jóváhagyják. A tulajdonosi szerkezet tehát átrendeződik, de maga a tény, hogy a NATO egyik legnagyobb kelet-európai bázisát évekig orosz tulajdonosi háttérrel bíró cégek építették, már nem változik.

Ez ugyanaz a román politikai és adminisztratív elit, amely – már-már rögeszmésen – támadja a magyar energetikai jelenlétet, és azzal érvel, hogy egy esetlegesen magyar közvetítéssel érkező „orosz molekula” veszélyt jelent a román rendszerre.

Vagyis miközben az MVM azért kerül a célkeresztbe, mert állítólag orosz forrásból származó gázt vagy áramot szállíthatna, addig az orosz tőke és befolyás egy NATO-projektben gyakorlatilag akadály nélkül megtelepedett. A román vezetés kettős mércét alkalmaz: a magyar érdekekkel szemben agresszív, míg az orosz érdekekkel szemben feltűnően elnéző.

Ez a történet világosan megmutatja, hogy a román kül- és biztonságpolitika látványos retorikája mögött sokszor nem valódi elköteleződés, hanem szelektív szövetségi gondolkodás és politikai képmutatás húzódik meg – főként akkor, ha belső hatalmi és gazdasági érdekekről van szó. És miközben a NATO hivatalos álláspontja szerint Oroszország a legnagyobb fenyegetés, Románia éppen ennek az Oroszországnak a befolyását engedi be saját területén – pontosan ott, ahol az euroatlanti biztonság egyik kulcsprojektje épül.

Nyitókép: Andrei PUNGOVSCHI / AFP

Egy videó az MVM kapcsán a román aggódalmakról itt nézhető meg: